Egyveleg

Reménytelen helyzetek hálójában csapkodva
Azt hisszük szabadok vagyunk és mégis
Minden egyes rándulással feszül a háló
És mégis fulladozva azt hisszük szabadulunk
Pedig hagyni kéne és engedni had menjen
S közben lesznek Nagy Sándorok
Akik elvágnak néhány csomót és azt hiszik hősök
Pedig kibontani egy sem tudná csak karddal
És semmit sem ér ha kérjük, ha vágyunk
Mégis meg kell tennünk egymásért
Mert ez segít neked is, nekem is
Így talán haladunk, ha fogom a kezed
Mert szeretlek és mert fontos vagy
Ezt el akartam mondani neked,
Bocsásd meg.

Mondhatok valamit?
Már megint én.
Itt vagyok...csendben.
Fojtogat most valami
Egy érzés
Nem tudom elmondani
Csak érzem
Ahogy húz magához
Átölelem
Pedig fáj
De nem baj
Mert szeretem.

Milyen szép a táj innen
Szél játszik a hajammal
Fű simítja talpam
Madarak énekét hallom
S megnyugtat ez a nyugalom.

Megpihenek. Szépen sűt a nap
Lefekszem, elalszom...

Sűrű az erdő, félhomály
Lassan sötétedik
Árnyak figyelnek
Elindulok.

/Aiste/