- Szia!
- Sia!
- Ráérsz most?
- Igen. Beszélgetni szeretnél?
- Olyasmi. Talán inkább kérdezni.
- A tudatosságról? Úgy emlékszem múltkor ennél a kérdésednél hagytuk abba.
- Nem, azt hiszem, most nem. De nem felejtettem el.
- Ennek örülök. Hát akkor?
- A menekülésről szeretnélek most kérdezni.
- Van pontos kérdésed?
- Nem tudom. Azt hiszem több is van.
- Figyelek.
- Sok mindent nem értek. Először is mitől és miért menekülnek az emberek? Félelemből? Egoizmusbol? Büszkeségből? Mitől tartanak? Félnek a változástól? Hogy jobb lesz? Hogy attol, hogy rosszabb lesz, azt megértem.
- Büszkeségből? Mire gondolsz?
- Arra, hogy menekülnek valami elől, amiről tudják, hogy nem képesek rá. Tehát büszkeségből hárítanak, nehogy kiderüljön, hogy létezik olyan dolog, amire ők sem képesek.
- Hmm. Na jo. Akkor kezdjük az elején. Tehát, hogy mitől menekülnek az emberek. Erre szerintem magad is rájöhetsz. Hisz csak bele kell gondolni. Te mi elől menekülsz?
- Sokminden elől.
- Például?
- Ó, azt hiszem túl sok példám is van.
- Hát mondj párat.
- Jó. A felelősség elől, az elvárások elől, az egyedüllét elől, a csalódottság elől.
- Miért?
- Mert félek, hogy nem tudok eleget tenni az elvárásoknak, hogy nem tudom teljesíteni azt, amit mások szeretnének, hogy megtegyek, ezért csalodnak bennem. Hogy ha egyedül maradok, akkor nem leszek képes gondoskodni magamról, hogy magányos leszek. Ha csalódok valakiben, akkor attól, hogy másokban is csalódni fogok. Esetleg magamban is.
- Na várj. A csalodást nagyon rosszu látod. Illetve nem rosszul, csak nagyon máshogy, ami megnehezíti az életedet. De ezt majd később. És a felelősség?
- Ja igen. Azt hiszem az elől meg azért, mert... Na várj, ezt át kell gondolnom.
- Nem sietünk sehova.
- Szóval... Felelősség. Én talán ezt is az elváráshoz kötném.
- Hogyan?
- Felelős vagyok valakiért, valamiért, és ha valamit nem jol csinálok, akkor az az én hibám lesz. Tehát megintcsak nem teszek eleget az elvárásoknak. Ha nem más elvárásainak, akkor a sajátjaimnak.
- Jo gondolataid vannak neked. (mosolygok)
- Köszönöm.
- Bár nekem más a véleményem. Előszor is soha ne akarj mások elvárásainak megfelelni, csakis a magadénak! Akkor elmondom én hogyan látom. Tehát mi elől menekülnek az emberek: minden elől.
- Minden elől?
- Minden elől.
- Dehát a boldogság elől senki sem menekül.
- (nevetek) Dehogynem! Mindenki menekül a Boldogság elől. Senki sem akar Boldog lenni.
- Dehát az emberek lényegében egész életükben erre törekednek, nem?
- De. De az nem jelenti azt, hogy Boldogok akarnak lenni. Ők nem akarnak Boldogok lenni. Ők sikereket akarnak, pénzt akarnak, karriert akarnak, szerelmet akarnak, családot akarnak, nagy házat akarnak, biztonságot akarnak. Nem Boldogságot. Pusztán vágyaik beteljesüléseit.
- De hiszen, nem ettől lesznek boldogok?
- Nem. Te mitől vagy boldog? Várj. Eltértünk a tárgytól.
- Elnézést.
- Semmi baj. Ezért hívják beszélgetésnek. Tehát mond, te mitől vagy, illetve mitől leszel boldog?
- Ezen azt hiszem így még nem gondolkodtam.
- Egyszer mindent el kell kezdeni.
(mosolyog)
- Azt hiszem akkor vagyok boldog, ha minden rendben van.
- Ha minden rendben van? Ez nálad mit jelent?
- Igen. Nincsenek ellenségeim, sikeres vagyok (mosolyog), szeretnek az emberek, elérem a céljaimat. Így hirtelen ennyi jutott eszembe.
- Szeretnek az emberek? Erről már beszéltünk múltkor. Másoktól teszed függővé a boldogságodat. És ha nem sikerül elérned egy célodat?
- Akkor csalódott vagyok.
- És félsz kitűzni egy újabb célt.
- Igen, valahogy úgy.
- Tehát?
- Tehát... menekülök?
- Menekülsz. Célba értünk. Akkor most nem lehetsz csalódott.
- (nevet) Nem, azt hiszem, tényleg nem. Célba értünk.
- Szóval menekülsz az újabb csalódások elől. Ha valami nem sikerül, félsz újrakezdeni, vagy belekezdeni valami másba, nehogy megint csalódj. Félsz, mi lesz ha... Esetleg megint nem jön össze.
- Igen. Ettől a többi ember is fél, nem?
- Persze. Az emberek félnek. Azért menekülnek, mert nem akarnak csalodni, vagy csalodast okozni, értem ez alatt például a felelősségvállalást; menekülnek a fogorvos elől; a fájdalom elől, legyen az testi, lelki, vagy szellemi; a szerelem elől - itt megint ugye a csalodástol félnek; menekülnek minden elől, amiről nem tudjak biztosan, hogy jo lesz-e, vagy aminek vége szakadhat. Nem akarják, hogy bárminek is vége legyen. Félnek "elveszíteni" dolgokat, mert függenek tőlük. Ezért menekülnek a kötöttség elől is. És általában menekülnek a változás elől. Mert nem tudják, hogy az jot, vagy rosszat hoz-e az életükbe. Persze soha semmiről sem tudhatod, hogy jó-e vagy rossz.
- Te nem menekülsz semmi elől?
- (nevetek) Dehogynem, a munka elől. Nagyon nem akarok dolgozni.
- A csalódástól nem félsz?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem tudok csalodni senkiben.
- Dehát, ha megbánt valaki? Ha valaki, akiről azt hitted a barátod, azt hitted, hogy jo ember, ellened fordul?
- Nos, akkor rosszul hittem. Csak én már nem hiszek senkiről semmit. Próbálom a maguk valójában látni az embereket, és úgy általában mindent. De várj. Mit értesz jo ember alatt? Aki sosem cselekszik semmi rosszat, sosem csinál olyat, ami másoknak rossz lehet, ami másokat megbánthat, tiszteli a törvényt, önfeláldozó, önzetlen ésatöbbi ésatöbbi?
- Azt hiszem.
- Hát, akkor senki sem jo ember. Akkor minden ember rossz.
- Összezavarodtam.
- Mit jelent az, hogy valaki jo? Megfelel az elvárásainknak, az értékrendünknek. És persze minden embernek más elvárásai vannak, minden embernek más az értékrendje. Elvárások elé állítjuk az összes embert. És mivel mindenkinek más elvárásai vannak, ezért rengetek elvárásnak kell megfelelni. Tehát te döntöd el, hogy valaki jo ember, vagy sem? A társadalom dönti el, hogy valaki jo ember, vagy sem? Eleve úgy születsz meg, hogy mindenki elvárások elé állít. Tehát félsz bármit is tenni, amit tenni szeretnél és menekülsz a vágyaid elől. Mert mi lesz, ha az másoknak nem tetszik. Vagy mi lesz, ha valami nem sikerül és mások csalodnak benned?
Mit jelent az, hogy valakiről hiszünk valamit? Azt, hogy nem tudjuk. Azt hisszük nem tud kosarazni. Aztán kiderül róla, hogy profi játékos, és mindenkit lesöpör a pályárol. Akkor kellemesen csalodunk, ugye? És ha azt hisszük róla, hogy tud zongorázni, bár ezt sosem mondta nekünk, majd pedig kiderül, hogy sosem nyúlt még a billentyűkhöz, akkor azt mondjuk neki. "Én azt hittem tudsz zongorázni. Mindenkinek elmeséltem, hogy szépen zongorázol. Csalódtam benned." De ez csak egy egyszerű vidéki példa. Hallotuk valaha is játszani? Mondta nekünk bármikor is, hogy tud zongorázni? Nem. Akkor? Miben csalodtál? Kiben csalodtál? Abban a valakiben, vagy abban a valamiben, amiről azt hitted, hogy ő az. Azt se hidd el neki, ha azt mondja tud zongorázni. Ha hallottad játszani, akkor már hihetsz neki. Talán. Ne hidd el, ha azt mondom neked, én jo ember vagyok. Nem vagyok jo ember. De rossz ember sem vagyok. Ki dönti el, hogy milyen ember vagyok? Kinek van joga arrol dönteni, hogy ÉN milyen ember vagyok? Senkinek. És miért? Mert senki sem ismer. És mert nem akarok senki elvárásainak megfelelni.
- És a barátaid? Ők ismernek, nem?
- Ők azt a valakit ismerik, akit látnak. Azt a valakit, amennyit látnak belőlem. Ezek csak apro dolgok. Tudják mit szeretek, mit nem szeretek, jo esetben azt, hogy pár dologrol mit gondolok, hogy mi a véleményem. Tudják rolam, hogy milyen vagyok akkor, amikor velük vagyok. Azt a valakit ismerik, akit akkor látnak, amikor velük vagyok. Persze, ha sok időt töltök velük, akkor egyre jobban megismerhetnek. Ha tudatosak és figyelnek.
- Most át kell értékelnem a kapcsolataimat.
- (mosolygok) Jaj, dehogy kell. Csak jobban nyisd ki a szemed. Tárd ki hatalmasra és ne csak nézz, hanem láss is vele. Csak figyelj. Persze, most megint azt kell mondanom, hogy légy tudatos és ígérem legközelebb megbeszéljük mostmár ezt is. De most elfáradtam, és holnap rengeteg dolgom van, muszaj aludnom.
Még csak annyit, hogy ha már tudod, hogy mik a korlátaid, amiket persze magad raksz magad köré, ha tudod, hogy mi elől menekülsz és figyeled magadat, akkor amikor előtörnek ezek az érzések, a félelmek, akkor figyeld meg őket. Figyeld úgy, hogy magadat lássad. Gondolt át őket. És realizáld. Kérdezd meg magadtól, hogy pontosan mi elől menekülsz épp, hogy mi az amitől félsz, és miért félsz. A múltadtól már nem félhetsz. Múltbéli csalodásoktól nem félhetsz. Csalódás, mint olyan, gondolom már érted.
- Igen.
- Jo. Azok nem történnek meg újra. Ha a jövőtől félsz, akkor meg nem félhetsz. A jövőt nem ismered. Még nem. Tehát ha valamit nem ismersz, akkor hogyan félhetnél tőle? Egyszerűen képtelenség. Nem tudhatod, hogy például egy uj szerelem milyen értékeket hozhat az életedbe. Nem tudhatod, hogy egy uj munka milyen értékeket hozhat az életedbe. Vagy akármilyen változás milyen értékeket hozhat az életedbe. Tehát a múltadtól már nem félhetsz, a jövődtől pedig még nem. Elég egyszerű nem?
- Hááát... Azt hiszem aludnom kell még rá egyet.
- (álmosan mosolygok) Rendben. Aludjunk rá mindketten egyet.

N - 2007. 01. 31.