- Nagyon szeretlek.
- Akkor nem szeretsz igazából.
- Nem értelek.
- Nincs olyan, hogy kicsit szeretlek, meg nagyon szeretlek. Vagy szeretsz, vagy nem szeretsz. Ezt csak egyféleképpen lehet csinálni. Máshogy nem.
- Nem szerethetlek nagyon?
- Nem.
- Miért nem?
- Az előbb mondtam el...
- De még mindig nem értem.
- Rendben. Megprobalok máshogy fogalmazni.
- Figyelek.
- Jo.

(...)

- Akkor mondod?
- Gondolkodom.
- Ja, oké.

(...)

- Megvan?
- Meg. Ha azt mondod nagyon szeretlek, minősíted az érzést. Olyat nem mondasz, hogy csak kicsit szeretlek, ugye?
- Nem.
- Akkor hogyan tudnal valakit nagyon szeretni?
- Hát úgy, hogy jobban, mint másokat.
- Akkor másokat mégiscsak kicsit szeretsz?
- Nem. Csak kevésbé.
- Akkor őket csak kedveled, nem?
- Lehet.
- Tehát egyes embereket kedvelsz, más embereket meg szeretsz. Ezt nem tudom rendesen megfogalmazni.
- De vannak emberek, akiket jobban szeretek, mint másokat.
- Nem tudom veled megértetni, ugye?
- Azért még probalkozz kérlek, mert tényleg szeretném érteni.
- Ha valakit szeretsz és tényleg szeretsz, akkor egyszerűen csak szereted. Nem nagyon, nem kicsit, csak úgy szereted. Talán azt mondhatod, hogy a banánt jobban szereted, mint az almát. Ha választhatsz, akkor inkább banánt eszel és nem almát. Embereket viszont nem nagyon, vagy kicsit, hanem máshogy szerethetsz.
A banán és az alma egyszerűek. Megkóstolod. Eldöntöd, hogy ízlik-e vagy nem, hogy melyik ízlik jobban.
Egy embert nem ilyen egyszerű kiismerni.
- Tehát ha valakit szeretek és szerintem jobban, mint másokat, akkor csak máshogy szeretem?
- Ezt mondtam.
- Jo, csak probalom visszamondani, hogy jol értem-e.
- Igen, jol érted.
- Oké. Tehát a szeretetet nem lehet minősíteni. A szeretet egy egyszerű érzés.
- Igen. Mint minden más érzelem.
- De szeretet és szeretet között nem is lehet különbséget tenni?
- Dehogynem.
- Akkor?
- Nem minőségbeli, csak módbeli különbséget lehet közötte tenni. Tehát nem jobban, nem kevésbé, csak máshogyan. Ezt mondtam az előbb is. Ezenkívül különbséget kell tenni az ego szeretete és az ego nélküli, tiszta szeretet között.
- Pontosan mire gondolsz?
- Egy nagy pohár banánturmixra, de gondolom nem így értetted.
- Nem.
- Az ego szeretete feltételhez kötött. Szeretlek/szeretni foglak, ha ezt és ezt teszed. Szeretni foglak, ha megváltozol. Nem foglak szeretni, ha te őt is szereted. Nem foglak szeretni, ha elmész. Ha te is szeretsz, én is szeretlek. Szeretni foglak, ha... ha teljesíted a feltételeimet, ha megfelelsz az elvárásaimnak, ha illesz az idelképembe, amit kialakítottam rólad. És ezekhez hasonló hülyeségek. Az embernek, akit "szeretsz" tennie kell azért, hogy továbbra is szeresd. Meg kell felelnie neked, tehát nyomás alatt lesz. Te pedig félsz attol, hogy elveszíted. És ő is fél attol, hogy elveszít, ezért minden erejével azon van, hogy megfeleljen neked.
- És az ego nélküli szeretet?
- Nem köti az érzést feltételhez. Ha ego nélkül szeretsz, csak úgy szeretsz. Nem félsz a másik elvesztésétől. Ha ő is ego nélkül szeret, akkor Ő sem fél az elvesztésedtől. Erről a fajta szeretről beszéltem eddig. Mert számomra csak ez létezik.
- Ezt még nem tudom átélni.
- Nem baj, nem is KELL. Majd jön, ha jön.
- Honnan veszem észre, hogy ego nélkül szeretek?
- Észre fogod venni, hidd el. Amikor ego nélkül szeretsz, akkor nem az lesz a fontos, hogy ő mit tesz, hogy hogy viselkedik, mi a véleménye. Nem az lesz a fontos, hogy beleilljen az ideálképbe, amit te alakítottál ki róla. Mert nem lesz ideálképed. Senkiről sem lesz ideálképed. Nem teszel különbséget az emberek között. Nem olyannal látod majd őket, amilyennek látni akarod, hanem olyannak, amilyenek valojaban. És úgy fogod őket szeretni. Ego nélkül, feltétel nélkül, minden nélkül. Csak az érzés lesz. Csak a tiszta szeretet. És ha akarnád sem tudod majd mondani, hogy "nagyon szeretlek".
- Szeretnék így szeretni.
- Ha tudatos vagy, ha figyelsz, ha nem ítélsz el semmit és senkit, akkor te is fogsz így szeretni. De ne akard kényszeresen, ne akard erőszakosan. Ne érezd úgy, hogy neked így KELL szeretned. Csak figyelj. Csak légy tudatos.
- Tudatos?
- Ezt majd máskor.
- Rendben. Köszönöm, hogy beszélgettél velem.
- Örömmel.
- Akkor máskor még beszélgetünk?
- Persze. Keress meg bármikor.
- Bármikor?
- Igen.
- Rendben.

N - 2007. 01. 22.