Képzelet 

Láttam. Minden láttam. Egy fiút és lányt a szobában. A fiú körülbelül öt perce érkezhetett. A telefonban azt mondta fontos dolgot szeretne mondani. Ehhez valóban semmit sem lehet hasonlítani. A szőke, szeplős lányka már a kanapén ült, s most leült mellé párja. A lány a fiú felé fordult, s csillogó zöld szemével rajongva nézte szerelmét, de az nem mert a lány szemébe nézni. Arca komor volt, tekintete hűvös, mint a fagyos szél.

A falon lévő képet bámulta, amely egy felágaskodó lovat ábrázolt egy füves pusztán, körülötte parasztok, vasvillával. Nem tudni, hogy a lovak szeretete vonzotta-e a tekintetét, vagy csak azért választotta a festményt, hogy ne kelljen a lány szemébe néznie. Azt hiszem 10-15 perc telhetett el így - nem tudhatom biztosan. A lány egyre jobban elbizonytalanott.

Végül nem bírta tovább ezt a szótlanságot és ő szólalt meg először:

- Mit szerettél volna nekem mondani? - kérdezte kicsit félénken.

A fiú töprengett egy kicsit, nem tudta, hogyan is kezdje

- Beleszerettem valaki másba. - bökte ki végül.

A lány mozdulatlanná vált, teljesen ledermedt. Úgy érezte, mintha sziven lötték volna. Szinte érezte, ahogy a golyó akadálytalanul halad át puha bőrén, majd átpréseli magát bordái között, keresztülhalad szívén, s távozik a lapockája alatt, a gerincétől 4 centiméterrel balra. Soha nem érzett még ilyen fajta fájdalmat. Azt hitte a fiú feleségül veszi őt, gyerekeik lesznek, és együtt élik le az életüket. De most minden álma szertefoszlott. Szeme csillogása, ahogy a fiú szerelme, úgy szállt el egy csapásra, ahogy a rajongó tekintet is. Úgy tűnt még a szíve is megállt talán egy pillanatra. Arca kifehéredett, mintha szeplői is eltűntek volna. Még mindig nem mozdult. Tekintete üres volt, mintha lelke kiszállt volna törékeny testéből. Talán az érzés elől menekült. Nem akarta ezt az iszonyú fájdalmat.

Majd hirtelen felállt és kiment a konyhába. Szemei még mindig egy halott lelket tükröztek. A fiú megkérdezte hová megy, de ő nem válaszolt, nem is hallhatta a kérdést. Képtelenség lett volna. Utána akart menni, de valami láthatatlan erő visszatartotta. Szíve hevesen dobogott. Miközben ő várt, a lány a konyhában a hűtőszekrényhez ment, kivette a hideg, dobozos tejet, meg a szekrényből egy poharat, s öntött. Leült az asztalhoz. Lassan, nyugodtan kortyolgatott, mintha semmi dolga nem lenne, miközben a fiú még mindig a nappaliban várakozott - tehetetlenül.

Mikor a lány visszament, milliméter pontosságra ugyanoda ült vissza, ahonnan 40 perce felállt, de még mindig nem szólalt meg. A fiú megkérdezte, hogy jól van-e, de hiábavaló kérdés volt. Hiszen tudta a választ magától is és azt is, hogy a lány nem fog válaszolni neki. Teljesen magán kívül volt. Aggódott. Nem tudta mit tegyen. Egy órán keresztül folyamatosan beszélt a lányhoz, de ő nem reagált, csak meredten bámult maga elé.

Ekkor a fiú felhívta a mentőket. Elmondta mi a helyzet, s a címet is bediktálta. A mentősök pontosan 17 perc múlva érkeztek a házhoz. Feltettek pár kérdést, megvizsgálták a lányt, majd bevitték a kórházba. A mentőben kétszer kellett újraéleszteni. A fiú autóval követte őket. A kórházban, rengeteg vizsgálat után megállapították, hogy a lány valószínűleg örök életére sérült marad. A fiú elmondta mi történt aznap délután, s az orvos levonta a végső következtetést. A lánynál az úgynevezett ébrenléti-kóma lépett fel, mely akkor jelentkezik a betegnél ha nagy lelki sokk éri. Olyan dolog, amely legbelsőbb félelmét váltja valóra. A lány nem tudta feldolgozni azt a fájdalmat amit a fiú okozott neki, s ezért öntudatlanul megszabadult tőle. Kiderült, hogy a mentőben, mielőtt leállt a szíve, mindkét alkalommal a fiú utolsó mondatát ismételte el. A fiú, a hír hallatán, hogy a lány minden bizonnyal soha többé nem fog felépülni és normális életet élni, gyötrelmes fájdalmat érzett, úgy érezte megölte őt.

Egyszer csak sarkon fordult és elment új barátnője lakására. Vígasztalódni akart, de ő nem volt otthon. A fiú bement a konyhába. Egyenesen a hűtöszekrényhez indult. Kivette a tejet, némi keresgélés után pedig tiszta poharat is talált valamelyik szekrényben. Teletöltötte a poharat, s a maradék tejet vissza rakta a hűtőbe. Majd némi kotorászás után - mivel nem ismerte még túl jól a lakást - talált egy kést. Keresett még papírt, meg tollat, s leült az asztalhoz. Lassan, ráérősen kortyolgatott, mint akinek semmi dolga nincs, közben pedig firkantott valamit a papírra. A pohár kiürült és a fiú kezébe vette az éles kést. Egy pillanatra megállt, gondolkodott. Bizonytalan lett. Végül döntött. Fogta a kést és egy határozott vágást ejtett az ütőerén a csuklójától egészen a könyökhajlatáig. Biztosra akart menni. A vérző test leborult a székről, s magával rántotta a papírdarabot is. Barátnője két óra múlva érkezett haza a munkából, ahogy minden nap szokott.

Mikor meglátta a párját, rémülten hívta a konyhából a mentőket. Mire kiértek, a fiú addigra már elvérzett. Talán a véletlen játéka lehetett, hogy éppen ugyanaz a két mentős érkezett ide, akik bevitték a lányt is. De a fiúért már nem tehettek semmit. Barátnője csak azután találta meg a papírt, miután halott szerelmét elvitték.

Csak három szó állt rajta: "Beleszerettem valaki másba"

neverhood - 2005