Hajnali csoda

"Másféle életek tengerén hajózok,
Hol ha kerestek, tán rámtaláltok."

Ma együtt ébredtem veled, Hajnal. Késő éjszaka szenderedtem el, mégis frissen és kipihenten ébredtem. Nem is tudom... Valami leírhatatlan boldogság járta át a testem. Gyönyörű voltál.

- Sajnálom, nem akartalak felébreszteni.
- Miért sajnálnád, hisz ez a dolgod.
- Mert valami nagyon szépet álmodhattál.
- Miből gondolod?
- Mosolyogtál.
- Igazad lehet. Talán ezért vagyok ilyen boldog.
- Mit álmodtál?
- Hogy én vagyok a Minden.
- Ezt hogy érted?
- Tőlem, illetve belőlem indult el minden és mindenki. bejártam az Univerzumot, láttam a Múltat, a Jövőt, a Szeretetet, a Gyűlöletet, a békét, a háborút, az embereket, a különböző életeket. Láttam az emberek döntéseit, s nem csak azokat, amelyeket meghoztak, amelyik úton elindultak, hanem azokat is, ahol nem fordultak be a sarkon, de megtehették volna. Láttam az "előző" és a "következő" életeiket.
Téged is láttalak.
- Ezt nem értem.
- Nem baj, még én sem egészen. Most még csak érzem.

Valami zajt hallottam a távolból. Zavarta a fülem, de az csak egyre hangosabbá vált. Már egészen közel járt, mikor felismertem az ismerős hangot. A csörgőórám volt. Maradtam volna még, de kelnem kellett. Nem késhetek.

Kinyitottam a szemem. Mosolyogva és kipihenten ébredtem, együtt a Hajnallal. Nem is tudom... Valami leírhatatlan boldogság járta át a testem. Gyönyörű volt.

Aztán rájöttem. Nem álmodtam. Az is én voltam.

neverhood - 2006.08.18.