Levél a lelkemhez

A világ gyötör, te pedig megfulladsz ebben a bűzben. Mintha mindenhol hullaszagot éreznél. Egyszerűen nem kapsz levegőt, nincs szabadságod. Nincs semmid, hiszen már régen elvesztettél mindent. A barátaid is elhagytak, azok, akikre eddig számíthattál. De most, hogy ide kerültél, ebbe a helyzetbe, ebbe a kínzú állapotba már nincsenek melletted. Nincsenek melletted, pedig most lenne rájuk a leginkább szükséged. Az életed romokban hever, nem tudod mihez kezdj, kihez fordulj, neked pedig döntened kell, hogy életben maradsz ebben a nyomorult, fertőző és gyilkos világban és küzdesz, hogy felejts, hogy túléld. Vagy a halálba menekülsz. Hisz miért is élnél, ha nincs semmi, amiért élhetnél, amiért érdemes lenne. Te pedig feladod.

Egyedül maradtál.

(...)

És ahelyett, hogy küzdenél - mégha ezt egyedül is kell tenned -, egy olyan dimenzióba futsz gyáván, amelyről nem tudod, hogy jobb lesz-e, vagy rosszabb, mint a mostani, való világ. És mégis azon gondolkozol, hogy megtedd-e.

Reggelente, mikor hajnalban kelsz, hogy megnézhesd a napfelkeltét; azt ahogy ez az életteli fényesség ébredezik, újra hiszel. Úgy érzed: van miért küzdeni, van valami, amiért maradnod kell, hogy nem adhatod fel - mert te (TE!) ennél többet érsz. De este, mikor a naplementét bámulod a szemed üveges lesz, a tekintedet pedig üres, mert még ő is itt hagy téged.

Nem érted miért teszi ezt veled. Te nem ezt érdemled. Pedig azért, hogy reggel újból reményt adhasson Neked, hogy túlélj egy újabb gyötrelmes napot, s idővel belásd, hogy amíg te magadat marcangoltad, addig a világ tovább élt. Hogy a világ nem olyan, amilyennek te látod. Szentimentális szűrőn át szemléled saját belső kis világod. De az élet nem csak ebből áll. Lépj ki végre szenvedésed börtönéből, állj talpra és lásd meg az élet gyönyörű dolgait, hisz "az eső is csak előjáték a szivárványhoz". Figyeld meg a növényeket, az állatokat. Ösztönös túlélők. Meríts erőt az ő energiájukból. Hisz a meglőtt, sánta róka sem terül ki egyből. Kűzd ami lehet, amig tud. Neked csak a szíved beteg. Ne hagyd, hogy egy fájdalmas kudarc átszője egész életed.

"Nem láttam még vadat, amely szánná magát.
A madár fagyottan zuhan le az ágról,
de sosem gondolt rá, hogy sajnálja magát."

Eme idézettel búcsúzom most tőled, kedves lelkem. Ezeket a mondatokat pedig egész életdre jól jegyezd meg. Hívj, ha kellek.

neverhood - 2005-2006.08.08.