Címtelen
Ratkó József 2005.12.15. 13:11
Címtelen
Micsoda nehéz éjszaka,
öreget köhögtető.
Elforog lassan, nyílik
a csillagtól rücskös tető.
Fölnéz, figyel a képzelet,
káprázik, istenre lát.
Féltében ő gondol ilyet,
rettegő, rossz éjszakát.
A magány szívig ér; pedig
a szerelem ideje van.
Aki él, ölelkezik,
Itt csak én gyötröm magam.
Vállaltam olyan csoda dolgot,
Éneklek melegebb fényű,
romlatlan csillagokért.
Ratkó József
|