Édes kicsi árváim

Ha tehetném, megosztanám veletek mindenem;
Mindenem amim van, hogy nektek jobb legyen.
Szeretetet, otthont, biztonságot, törődést.
Ha tehetném, kezeteket el nem engedném.
Nektek adnám mindenem, ha tehetném.

Szeretnék oly nagy lenni, mint egyesek,
Kik, ha tudnak ott vannak, s segítenek.
Kik megtehetik azt, mit én nem tudok.
Családok, otthonok, megvalósult álmok.
Kik átölelnek, mint szárnyukkal pillangók.

Álmodtam egy világot, melyben boldogok vagytok,
Egy világot, melyben nem vagytok otthontalanok.
Egy világot, melyben kezdettől fogják a kezeteket,
Egy világot, melyben mindent megadnak nektek.
Egy világot, hol nem vagytok árvák,
Egy világot, hol az emberek nem gyávák
. Hol nem félnek merni tenni - szeretni. Élni.
Hol nektek sem kell félni kérni.
Rettegni, hogy fognak-e szeretni.
Hogy rossz lesz amit tesztek.
Hol nincsenek tévképzetek.
Nem kell erőlködni, jónak lenni,
Buta elvárásoknak megfelelni,
Tettetett dolgok mögé rejtőzni,
Magányosan egy sarokban ejtőzni,
S várni a hős megmentőt,
A tiszta szívből szeretőt.
Tökéletes gyereknek lenni.
Szeretetért mindent megtenni.

Rég volt már az álom, s nem valósult meg mindmáig.
De én csak álmodok tovább, édes kicsi árváim.

neverhood - 2006.12.30. 16.04.