Shadow a fenevad

Shadow 2003-ban került hozzám, egyik volt barátnőm által, ahova az Ő saját kutyája, Kovu vitte haza, kölyökként. Kovu kiszökős fajta volt, így került el Mónihoz a kis kajla kölyök. Ő nevezte el így, és én nem is akartam változtatni ezen a neven. Azért lett Shadow, mert hát ugye fekete, és úgy követi az embert, mintha az árnyéka lenne. Így a név bizony igen találó ((:
Mikor Kovu hazavitte ezt a kis izgága kölyköt, nagyot nézett a család. Körbekérdeztek Mgalódon, de senki nem vállalta magára, hogy az övé lenne. Ott viszont nem maradhatott. Így meggyőztem a szüleimet, hogy ha én nem fogadom be, akkor menhelyre kell vinni, ott pedig nincs túl sok esélye. Nehezen mentek bele, mert volt még egy lakáskutyánk is. A védőbeszédem sikeres volt, így egy-két hét és Shadow már új hont talált. Nálam.

Ő egy labrador retriever és pit-bull keverék kutya, amolyan streetmix. A fogai pit-bullosak, olyan kis kesze-kuszák, a mancsai hatalmasak, majdnem az egész kutya fekete, csak mellkasán van egy nagy fehér folt, de a viselkedése inkább labradoros. Rengeteg mozgásra van szüksége, futni kell vele, játszani és szívesen tanul meg új dolgokat. Rettenetesen okos kutya. Amíg nálam volt megtanulta a következő dolgokat parancsra, illetve kézjelre is: lábnál menni, megállni, előre menni, visszajönni, ülni, feküdni, kúszni, felugrani valahova, leugrani valahonnan, ugatni, húzni, támadni, ráfogni valamire és azt el is ereszteni, a kifele és befele vezényszavakat, keresni, hozni - rendszeresen így kerestettem meg vele a kajástálját, amit vacsora után szépen eldugott valahova. [bár a lábnál menés nehézkesebb, éppen az izgágasága miatt]. Ugyanakkor meglepő, hogy póráz nélkül sokkal szebben megy, mint pórázzal... Ismeri a nem szót (hála az égnek!!:)), az ételt is csak parancsra kezdi el enni, addig nem nyúl hozzá, amíg azt nem mondom "Tiéd!" Ha 10 percre eltűnök akkor sem kezd el zabálni mint az őrült ((:

Nagyon cseles kutya, szeret kukázni, ugrálni, rosszalkodni... Tulajdonképpen mindent amit tilos. A kukát gyakran nekem kell helyretenni, mert felemeli a tetejét, a fejét bedugja és kiszedegeti belőle a szemetet. Pedig komolyan mondon, kap enni rendesen! ((:

Kicsinek egy kis ördögfióka volt - és ez mára sem változott. A labdájáért amit karácsonyra kapott tőlem, megőrül, ha kérdezem, hogy "Hol a laszti?" már rohan is érte és hozza, hogy játszunk! Nagyon izmos kutya, rengeteget eszik, rengeteget mozog, kész energiabomba. Néha azon csodálkozom mindezt honnan veszi...

Egyszer elütötte egy autó, mert figyelmetlen voltam. Én is, Ő is. Kikanyarodott és én sehol sem láttam Shadit. Aztán megláttam a túloldalon. Nagyon megijedtem és rákiabáltam, hogy "SHADOW MARAD!!!" De nem szándékozott a túloldalon maradni... és átrohant az úton... Egyenesen az autó elé, ami ráadásul egy nagy boxer volt :(( Aztán elfutott. A sofőr megállt, kiszállt, teljesen normális volt, segíteni akart. Én barom meg mondtam neki, hogy hagyja csak, ha így elrohant a kutya, akkor nem lehet nagy baja... Aztán el kezdtem keresni, és kb 100 méterrel odább láttam meg. Fütyültem, kiabáltam a nevét, de nem jött közelebb. Aztán elindult. Bicegve. Mikor odaértem, illetve egymáshozértünk, akkor láttam csak, hogy a jobb mellső lába erősen vérzik, engedte, hogy megnézzem. Én meg felkaptam a 25 kilós kutyát és elindultam vele. Ugyanis éppen egy barátommal találkoztunk volna, mentünk volna kutyát sétáltatni... Ez volt este 8kor, vasárnap. Mire odaértem a karom teljesen begörcsölt, de hát ki érdekelt (: A gerinctelen állatorvosról most nem írnék. A lényeg, hogy sikerült eljuttatnunk egy normális állatorvoshoz aki fogadott minket, megröntgenezte, és bekötötte. Szerencsére nem tört el, összevarrni sem kellett, és csak a lába sérült. Elég sok seb volt rajta, volt ami elég mély volt. A röntgen azóta is nálam van (:
Kapott gallért és bent aludt a szobámban. Először a földön, aztán felküzdötte magát az ágyra, engem pedig lerúgdosott (:Tudott volna enni a táljából is, de csak a kezemből fogadta el. Szóval elég nehéz éjszakám volt. Folyamatosan nyüszögött. Ha símogattam abbahagyta, de amint esetleg elaludtam volna, és abbamaradt a simi, megint nekikezdett nyüszíteni. Én meg volt, hogy vele együtt sírtam. Szóval gondolhatjátok, nehéz éjszakám volt. Másnap azt hiszem nem is mentem suliba. Reggelente 6kor át kellett kötni neki a sebét minden nap - hogy még suliba is beérjek-, ami sajnos nem egyemberes munka. Első nap volt segítségem. Aztán már nem volt senki, úgyhogy egyedül kellett megoldanom, de azért sikerült. Kenőcs+kötés+zokni. Édesen nézett ki, így, meg a bilivel (én csak így hívom a gallért) a fején. Persze mikor tudtunk rá figyelni, otthon voltunk akkor nem volt rajta. Sikeresen kiheverte az egészet, de mostmár kicsit jobban figyel az autókra. Utána nagyon sokáig lelkiismeretfurdalásom volt, hogy minden miattam van, nem figyeltem rá eléggé. De nem tudtam volna mit tenni és örültem, hogy megúsztuk ennyivel. Ha egy ekkore autó elüti, abba bele is halhatott volna.

Most ugyanolyan izgága élénk kis ördög, amilyen eddig volt. Kukázik, ugrál, és mindent csinál, ami tilos ((:

Azért is szeretem őt annyira, mert mindig megérzi milyen a hangulatom, vagy ha fáj valamim és átveszi ezt a hangulatot, vagy épp odabújik és megpróbál egy kis játékra bírni, megvígasztalni.

Képeket a Galerri-ben láthattok még róla.