Egy kis picuri versike...

A n�ma f�jdalom ott van az arcodon,

a rem�ny b�lyege s�v�rg� v�gyadon,

az �lom arck�pe val�s hajnalodon,

a r�szeg�t� �br�nd minden gondolatodon.

Besz�l a szem, az arc, a l�lek,

akkor is, ha a sz�jjal nem besz�lnek,

sz�l a sz�v harangja, csendje a l�tnek,

besz�l a tett, ha a sz�jjal nem besz�lnek.

A megsebzett l�lek mindig �rulkodik,

a sz�v tov�bb zakatol, a test h�l�lkodik,

a sz� hallgatag, a k�nny vonakodik,

de az �rz�s ord�t, fesz�t, tolakodik.

Az ember elhiszi, az �sz felfogja,

az elm�l� id� lassan megoldja,

a szem eln�mul �s a harcot feladja,

az ember elhiszi �s mag�t megadja.